A Signal Events és az Antropos szervezésében Brightonból Budapestre csábított lemezlovas a Corvintetőn tért vissza az elektronikus zene éjszakai életébe, ezzel megszakította azt a hosszabb csendszünetet, mely miatt már régóta nem hallatott magáról - és mi sem hallottunk 4/4-es tört ütemeket hangszórói felől. Szettje előtt többek között zené(jé)vel kapcsolatos elveiről nyilatkozott, sőt mostani tevékenységéről is elejtett néhány információmorzsát.
- Szerinted DJ-ként hogy lehet jó kapcsolatot teremteni a rajongókkal?
Mármint amikor színpadon vagyok?
- Vagy mondjuk két fellépés között.
Ami azt illeti, DJ-ként, tehát amikor zenét írok és hasonló dolgokon munkálkodom, szerintem leginkább úgy lehet kapcsolatot teremteni a rajongókkal (és egyébként bárkivel), ha inspiratív zenét szerzek. A leghatékonyabb mód, ha közvetlenül a zenén keresztül beszélek hozzájuk.
- Láttam a videót, amit pár napja kitettél a Facebook oldaladra: „Helló Budapest, repülök hozzátok...” Ezt a fajta kommunikációt én például szeretem.
(nevet) Ó igen! Nos, megkértek, hogy készítsek egy promó videót erre az alkalomra, az viszont kicsit unalmas lett volna, ha csak annyit mondtam volna, "sziasztok, Adam Freeland vagyok". Ehelyett inkább elkezdtem valami őrültséget csinálni, ami visszanézve kissé idiótára sikerült - mindenesetre örülök, hogy tetszett.
- Most épp melyik városból érkeztél hozzánk?
Brightonból.
- Hogyhogy amerikai és nem angol zenészekkel dolgoztál a 2009-es kiadású Cope-on?
Mert Amerikában éltem, és ott körülvettek azok az emberek, akik közül sokakat példaképemnek is tartok. Nem terveztem előre semmit, csak egyszerű volt őket elérni. Ha akkoriban Angliában éltem volna, biztosan angolokkal dolgoztam volna.
- A Kaleidoscope egy house-osabb, technósabb vonal volt - az volt az utolsó alkalom, hogy ezekkel a stílusokkal kísérleteztél?
Dehogy, csak arról van szó, hogy olyan zenét szeretnék szerezni, ami igazán visszatükrözi az adott pillanatot. Soha nem fogok leragadni egy bizonyos hangzásnál. Tudod, az a mix az a mix marad, és ha a rákövetkező nap megint készítek egyet, lehet, hogy már teljesen más lesz. Ez csak a pillanat kérdése. Nem igazán szeretem, ha két vélemény közül az egyik azt mondja, én ebben vagy abban a hangzásban utazom. Távol maradok attól, hogy szigorúan behatároljam a break stílust, mert bár imádom a breakbeat-et, szeretek egy csomó más dolgot is, szóval azt nagyon korlátoltnak tartom, hogy az emberek kategorizálnak. De ez csak annak a természete, hogy milyen különbözők is vagyunk.
- Mindegyik albumodon felfedezhető valamilyen felsőbb erő irányítása: a Now & Them borítóján egy kisfiú videojátékkal irányítja a katonákat, a Cope esetében pedig egy fentről csepegtetett, sárga folyadékért áhítoznak a kezek. Mit gondolsz, mi vagy ki irányít bennünket leginkább?
Ez az egyik legjobb kérdés, amit eddig interjún feltettek nekem, szóval köszönöm, hogy figyelmet szenteltél. Valaki legalább figyel...
Lenyűgözött, hogy egyes hatalmak, mint egy nagy tömegnek, átmossák az agyunkat. Talán mert rengeteget utaztam, nagyon sokat láttam. Különösen az Internet megjelenése előtt, ha az egyik percben még a New York-i reptéren olvasnál egy újságot, ugyanazt a történetet Londonban már egy teljesen más szemszögből bemutatva látnád. Ekkor tudatosult bennem, hogy véleményünk mennyire irányítható. Nagyon érdekel az a téma, hogy mennyire vezethetők, befolyásolhatók vagyunk, így azon gondolkoztam, a zeném üzenete miért ne ezt a témát próbálná kiemelni: Mi a f... van?
1 percen belül mennem kell, mert 4 perc múlva jelenésem van a színpadon.
- Ó, pedig lett volna még pár kérdésem.
Talán a show után folytathatjuk! Bár ahogy nézem, beszélgethetünk még 2 percig.
- Akkor még egy utolsó: Nemrég jött ki az új mixed, az Indefineable Mysterious Power, viszont elég ritkán adsz ki saját lemezt. Min munkálkodsz mostanság?
Néhány más projekten, melyek nem Adam Freeland néven futnak. Az egyik neve Alter Ego, de erről bővebben nem beszélhetek. Ami még a zeneszerzést illeti, ott van még a Mental People, írtam néhány táncolhatóbb zenét is, mint a Lana Del Rey-remix, meg ehhez hasonló dolgok. A lényeg, hogy új zenén munkálkodom, de dolgozom egy olyan projekten is, melynek tulajdonképpen nincs közvetlen köze a zenéhez.
- Ennek igazán örülök. Most viszont hagylak menni; nem szeretném, hogy tovább maradj itt, mint kellene. Viszlát a színpadon vagy az első sorból!
Köszönöm!
- És remélem, a show után folytathatjuk még!
Igen, az még mindig áll. És köszi, hogy feltettél néhány kérdést - értékelem.
- Én is köszönöm a válaszaidat!
