Az MR2 Petőfi Rádiónak hála, a Trouble Ist most már mindenki kívülről fújja, így nem telt érdeklődés hiányában az itthon eddig kevésbé ismert Turboweekend első magyarországi koncertje. Az idei VOLT Fesztiválon fellépő, mókás dán srácokat, Silast (ének), Anderst (billentyűk), Mortent (basszusgitár) és Martint (dobok) a buli előtt faggattuk egy kicsit az eddigi munkásságukról.
Ez az első alkalom, hogy Magyarországon játszotok. Várjátok már?
Anders: Igen. Bár ha belegondolok, egyszer már jártunk nálatok…
Martin: Ja, igen, egy kis hiba folytán... (nevet)
Anders:…múlt héten, mikor Csehországból Szlovákián keresztül mentünk Bécsbe, útközben eltévedtünk és átjöttünk Magyarországra is, szóval most vagyunk itt másodszorra. (nevet)
Már a középiskolában összebarátkoztatok, amikor is elkezdtetek együtt zenélni. Hogy befolyásolja az együttzenélés a köztetek lévő kapcsolatot?
Anders: Most egy csomó dolgot fogok mondani: a telepátia mindenen átsegít. (nevet)
Silas: Talán Anders tudja ezt a legjobban elmagyarázni, mert Martin, Morten és én már 1996 óta együtt zenélünk. Anders 2009-ben csatlakozott hozzánk végleg, szóval ő talán jobban lát bennünket kívülről.
Anders: Néhány szitut igen, de a többit kb. így: „Mi a f…?” (nevet)
Az igazi áttörés a második albumotok, a Ghost Of A Chance után jött, aztán játszottatok a nemzetközileg is elismert dán fesztiválon, a Rosklidén. Ezek után mi a következő lépés?
Silas: Az, hogy a VOLT Fesztiválon játszhatunk, egy jó előrelépés. Reméljük, jöhetünk majd a Szigetre is…
Morten: Igen, az frankó lenne. Coachella is szuper lenne… (nevet)
Silas: Primavera, Hurricane…
Silas: Most egy új albumon dolgozunk, amely valószínűleg 2014 májusában jelenik meg.
Anders: Az eddigi legkirályabb albumunk.
Silas: Igen, ez lesz a legjobb lemezünk, mely reméljük, a legtöbb európai fesztiválon is népszerű lesz, úgyhogy azt hiszem, ez a következő lépés.
Maradtok ennél az indie-elektro vonalnál?
Morten: Részben igen, Szeretjük azt, amit előtte is csináltunk. Ha megnézed, az előző albumon is rengeteg dologgal próbálkoztunk: volt egyfajta zene, amit viszont szerettünk volna hallani, eljátszottunk ezt-azt, csak csináltuk, és hagytuk, hogy a zene magával vigyen minket. Az, hogy milyen lesz az album további része, azon is múlik, hogy hol játszunk épp. Amit eddig elkészítettünk belőle, mindegyikünknek nagyon tetszik; nem tudjuk, ezután merre tovább, meglátjuk.
Milyen zenéket hallgattok mostanában, miből inspirálódtok?
mindenki: Hú, mindenféléből.
Silas: Ez vicces, mert mindegyikünk számtalan és különféle zenét hallgat, melyeket nem feltétlenül hallod ki egyből a zenénkből, de a Turboweekend az, ahol mind a négyünk zenei ízlése találkozik.
Anders: Egy csomót tanulunk egymástól, csak megkérdezzük egymástól, hogy „Hallottad már az XY új számát?”, és amikor az a válasz rá, hogy „Még nem”, meghallgatjuk egymás zenéjét, így sokat tanulunk egymástól.
A Neverending szövege a „mintha megtörtént volna velem”-érzésről, a deja vu-ről, a váratlanul talált szerelemről, a videója pedig ennek felülmúlhatatlanságáról szól. Hisztek az e féle végzetben?
Silas (énekelve): Ez az, ami folyton történik velünk… (nevet)
